Bizalom | Önbizalom
Két húgom van. Mindketten külföldön élnek, de a járványnak „hála” a kisebbik önszántából itthon rekedt hét hónapos kisfiával. A kisfiú nagyon emlékeztet saját gyermekemre. Kiegyensúlyozottsága, nyugalma, ok nélküli boldogsága, vidámsága magával ragadó.
De amikor figyelem, végig ott motoszkál bennem a gondolat: ha ilyen nyitottnak születünk, mi lesz velünk út közben, hogy azzá válunk, amivé…
De amikor figyelem, végig ott motoszkál bennem a gondolat: ha ilyen nyitottnak születünk, mi lesz velünk út közben, hogy azzá válunk, amivé…
Én sem értem, mi kellett ahhoz, hogy a puha, meleg, vidám kiscicából egy magába forduló, visszafogott nagymacska lettem.
Sokáig azt hittem, ahogy növünk, a társadalom által kialakított gépezet beszippant, megrág, lenyel és visszaköp mindannyiunkat. Nem tehetünk róla, ilyen az élet. De ma, éppen ebben az órában úgy gondolom, hogy ez a mi felelősségünk.
Amikor picik vagyunk, még természetes állapotunkban – persze, ha nagyon szerencsések vagyunk, és támogató környezetbe születünk – telve vagyunk bizalommal szüleink, környeztünk, a világ felé. Kidurranunk az önbizalomtól és biztosak vagyunk benne, hogy megváltjuk a világot, de legalább is felfedezzük a rák ellenszerét. Én is biztos voltam benne, hogy Egyiptomban leszek régész, és a legcsodálatosabb királysírt fogom megtalálni. Nem az lettem, de sok-sok kanyar után megtaláltam az irányt.
Nagy baj szerintem, hogy nem ismerjük fel időben, mi tehetünk arról, meddig jutunk el ebben az életben. Mindenki mást hibáztatunk félresiklott döntéseinkért. A körülményeink áldozatai vagyunk. Pedig „csak” kapcsolódnunk kellene igazi Önvalónkhoz, megtalálni a Fényt, ami vezet, amiben bízhatunk, ami segít meglátni, mi céllal is érkeztünk erre a világra. Hogy érezzük, nem vagyunk egyedül.
Sokszor nagyon nagy a rossz értelemben vett önbizalom, az egoizmus. Ebben a nagy önbizalomban pedig elfelejtünk kapcsolódni a Teremtéssel, az Ősszervezővel, amitől, vagy akitől mindenki megkapja azt, amire szüksége van. Már nem tudunk szimbiózisban élni ezekkel az Isteni erőkkel. Elveszett a gondviselés erejébe vetett bizalom.
Ha időben eszmélünk, nagyon sok út állhat előttünk, hogy megtaláljuk a lelkünket, visszataláljunk az eredetünkhöz. Ha tudunk figyelni a megérzéseinkre, kapunk súgást, merre indulhatunk. Csak a mókuskerékben nem halljuk a nagy zaj miatt.
Egy betegség alatt, sok évvel ezelőtt, én is kaptam súgást. Akkor volt időm azt meghallani.
És a szó a JÓGA volt.
Ha nem akarjuk meghallani a jelzéseket, az Ősrendező intéseket küld nekünk különböző csapások formájában. Ezt jobb nem megvárni.
Vedd a bátorságot és indulj el! Visszatalálhatsz álmaidhoz, rendeltetésedhez, megtalálhatod az okát, miért is születtél a világra.
Ma hallottam egy nagyon kedves tanítómtól, hogy az az ember, aki nem tudja a választ a mi végre is születtem, mi a feladatom a világban kérdésre, aki úgy érzi, nem tudja megvalósítani magát, olyan, mint egy levél, amit feladtak, de sosem jutott el a címzetthez.
Sok módja van a „visszatalálásnak”, most csak egy-egy dolgot említenék testi és lelki szinten is.
Hátrahajlás és légzéskontroll.
Ha sietünk, félünk, frusztráltnak érezzük magunkat, hátunk előregörnyed, a mellkas, a szív területe bezár. A másokkal, vagy a világgal szembeni bizalmatlanság arra ösztönöz sokakat, hogy bezárják ezt a területet, így védve azt a sérülésektől.
A hátunk mögött lévő dolgok a múltat szimbolizálják. A múltad elkísér, be kell építeni a fejlődésedbe. Ami „hátul” van, amit sosem látunk, lényünk váza, az az önvalónk.
A hátunk mögött lévő dolgok a múltat szimbolizálják. A múltad elkísér, be kell építeni a fejlődésedbe. Ami „hátul” van, amit sosem látunk, lényünk váza, az az önvalónk.
„Költözz a hátadba!”
– keresd az igazi lény(eg)ed.
A hátrahajlásokkal nyitottá válunk. A gyakorlás során felépített önbizalom, bátorság kihat az élet más területeire is. A tűz energiáit élesztik fel bennünk és kitárják szívünket. Fizikailag nyújtják a test elülső felszínét, hajlékonyan, mozgékonyan tartják a test oszlopát.
És ha a szív megnyílik bezártságából, nincs lehetetlen előttünk. Attól függ az eredmény, mennyi munkát fektetünk bele. Akkor már tényleg csak azt mondhatjuk, rajtunk múlik minden. Önbizalom. Bizalom a gondviselés erejében. Ha ezt megérzed, a félelem is tovatűnik. Így hárul el az akadály fejlődésed előtt.
És ha a szív megnyílik bezártságából, nincs lehetetlen előttünk. Attól függ az eredmény, mennyi munkát fektetünk bele. Akkor már tényleg csak azt mondhatjuk, rajtunk múlik minden. Önbizalom. Bizalom a gondviselés erejében. Ha ezt megérzed, a félelem is tovatűnik. Így hárul el az akadály fejlődésed előtt.
Tízmilliószoros nap van…mit is kívánjak.
„Ébredjen fel mindenki, és legyen nagyon boldog!”
Szoyka Enikő | Jógaoktató
