Az újévi fogadalom és a szándék szorosan összefüggő kategóriák. Tehetünk felületes, könnyű fogadalmakat 2024-re, de ha komolyan gondoljuk a dolgot, fontos a fogadalom mögött rejlő behívó szándékot tudatosítanunk. Ez megkíván némi elcsendesedést és befelé fordulást, amit az új év elején
megjelenő időminőség segít.
Egy régi mondás szerint: Annak a hajónak, aminek nincs úti célja, egyik szélirány sem kedvező.
A világos szándék és az ebből megfogalmazott elhatározás komoly teremtő erővel bír, és megerősít bennünket abban, hogy kitartsunk a hosszútávú célunk mellett, a rövidtávúak ellenében. Egy pontos elhatározás hiányában életünket gyakran csak a külső körülmények, saját vágyaink és félelmeink, de legfőképpen más emberek szándékai alakítják.
A szándék szó szanszkritül: Sankalpa. A kalpa annyit jelent: valamit alakítani egy szándék szerint. A san azt jelenti: erős, tiszta, hatékony. Ha hozzáadjuk a san-t a kalpához, az azt jelenti, hogy erősen fókuszálunk
a gondolatainkra, azaz intenzívebbé tesszük az elhatározást, amit
elménkben már eltökéltünk.
Amikor az ember megfogalmaz egy ilyen egész évre érvényes elhatározást önmagának, fontos, hogy maga a „fogantatás pillanata” mély és letisztult
legyen. Éreznünk kell, hogy valóban élettel telítettünk egy szívünkből fakadó
elhatározást, amely formáló erővel fog hatni ránk.
A szándékmegfogalmazás ne legyen hosszabb egy mondatnál, és fontos a pozitív, ún. előrehaladó kifejezés, és nem az, hogy mi az, amit nem fogunk megtenni, vagy el akarunk kerülni. Pl. ha azt akarjuk mondani:
„Hadd vigyem sikerre”- akkor azt ne úgy fejezzük ki, hogy „Ne bukjam bele!”
Saját elhatározásunk úgy fejlődik, ahogy egyre inkább ráhangolódunk és tudatosítjuk magunkban. Törődést és belső figyelmet kíván az elhatározás, egy belső éberséget,
hogy ne a megszegett, vagy be nem tartott ígéretek tárházát gyarapítsa
majdan.
Ezek a megszegett ígéreteink ugyanis nem tűnnek el, hiszen életet adtunk nekik – ott keringenek köröttünk a tudattalan és tudatos benyomásaink határán, mint a nyughatatlan lelkek, megtestesülésre vágyva. Aláássák önbecsülésünket, megkérdőjelezik kitartásunkat, hiszen a be nem tartott fogadalom terhe bennünket nyom.
Az elhatározás, vagy fogadalom nem egy akcióterv, vagy nem egy sajátos leírása a kívánni vágyott eseménynek. A szándék az adott egyén céljainak az esszenciája, a kikristályosodott mozgató mag, amely mozgásba lendíti az eseményeket.
A kapcsolat, az előre nem látható események és az egyén szándékának
lényege között emlékeztet engem a Himalája Expedíció című könyv egyik részletére:
"Figyelembe véve minden szándékos cselekvést, van egy elemi igazság, melynek nem tudása számos elméletet és ragyogó tervet meghiusíthat: Abban a pillanatban, amikor az ember határozottan eltökéli magát, a MINDENHATÓ szintén megmozdul. A legkülönbözőbb dolgok történnek meg, melyek egyébként meg sem történhettek volna. A döntés pillanatában egy egész árama szabadul így el az eseményeknek, segítve az egyént nem sejtett találkozásokkal, anyagi hozzájárulásokkal, véletlenek sokaságával, amiről nem is mertünk volna korábban álmodni."
A szándéknak megfelelő tett megerősíti bennünk azt a hitet, hogy az Univerzum támogatni fog bennünket célunk elérésében olyan
módokon, amelyeket előre nem is láthatunk. Ezért kell végig nagyon nyitottnak és ébernek maradnunk, hogy az elhatározásunknak megfelelő események bevonzódhassanak az
életünkbe.
Így bízhatunk abban, hogy a szükséges információ, alkalom, és a helyes út felismerése ott lesz a kellő pillanatban utunk során.
Ez egy sokkal nemesebb módja létünknek, minthogy minden egyes
pillanatot jó előre elterveznénk, még mielőtt ez első lépést megtettük volna.
