Egészen fiatalon az iskolai könyvtárban kezembe került G.Hajnóczy Rózsa könyve, a Bengáli Tűz. Lenyűgözött. Aztán minden jógáról szóló könyvet, amelyekre rábukkantam antikváriumokban, könyvesboltokban, könyvespolcokon, elolvastam.
A könyvekben lévő képek alapján kezdtem el jógát “gyakorolni”. Ekkor még azt hittem, hogy csak egy testgyakorlás és mindenféle sporttal együtt csak úgy magamtól otthon csinálgattam. Nem voltak jógastúdiók. A 90-es években, a rendszerváltás után, egy budai iskolában tartott jógaórákra hetente egyszer el-eljárogattam.
És mikor a magánéletem kezdett felborulni, egyre jobban szétzuhanni, akkor a jóga segített. Valahogy az órákon teljesen megszüntek a bajok, a nehézségek. Szóval ez volt az az időszak, amikor a jóga az életem részévé vált. A jóga egy nagy tanító!
Rávezetett arra, hogy mindig és mindenhol keressem az egyensúlyt, a középpontomat, tudatosabban megélni a mindennapokat. Szeretnék minden percben jógázni, mert a jóga nem csak az ászanákról szól, hanem a JÓGA az maga az ÉLET!
Van egy idézet a Bhagavad Gitából, amit Sri Krisna Ardzsunának mond:
Nem számít, hogy ki vagy, hogy honnan jössz, nem számít, hogy hol tartasz, csak légy és haladj a JÓGA ösvényén!
