Valóban? Hogyan?
Hiszen viszonylag korlátok között éljük az életünket.
Adott helyre, kultúrába születünk, sokszor a vallási hovatartozásunk is eldöntődik a születés pillanatában. Jó esetben dönthetünk, hogy milyen hivatást választunk, a világ bizonyos helyein még ma is a szülők választják ki gyermekük házas társát. Ebből a szemszögből nézve, valóban bármit meg tudunk teremteni és szabadok vagyunk a teremtéseinkben?
A tapasztalatom és válaszom: IGEN
Saját történetet osztok meg veled:
Egy utazási magazint tartok a kezemben. 25 éves koromig nem utaztam, nem repültem, életem a tanulásról es munkáról szólt. 25 évesen megszületik bennem a vágy, és egy csillapíthatatlan érzés, mágnesként vonzó bűvölet: arra a helyre szeretnék eljutni, amit a magazin címlapján látok.
Információkat keresek: Bali szigetek, Indonézia. A világ másik sarka, közel 24 órás repülőút, nem egy olcsó kategória. Körbe hívom a barátokat, ismerősöket, megkérdezem a párom is, senki nem csatlakozna hozzám. Picit szomorkásan, ideiglenesen elengedem, elfogadom, hogy az a nyári vakáció nem az általam áhított helyen lesz. Azonban a sziget fotóit naponta nézegetem, csodálom, érzem az óceánt a bőrömön, amint elringat, befogad.
Alig néhány hónap elteltével egy szuper csapattal elutaztam Bali szigetekre, és később évente jóga táborokat szerveztem és vezettem ott.
Mélyen vágytam rá és megteremtettem. Nem foglalkoztam a hogyanokkal, hittem, hogy sikerülni fog.
Történetem és tapasztalásom a jóga gyakorlásom által is bizonyosságot nyert.
Amikor egy számomra új pózt, ászanát gyakorlok és a reakcióm: ezt nem tudom, erre képtelen vagyok, valóban igazam lesz, és nem is fog menni ez a póz. Ha nyitottan, optimistán, kíváncsisággal, játékosan üdvözlöm a legújabb pózt, sikerül, akár már elsőre is.
Csupán saját magunk állhatunk az álmaink és vágyaink beteljesülésének útjába.
Sárig Hajnalka | Jógaoktató
