Amikor világra jöttünk, velünk együtt megszületett a félelmünk is. Buddha azt mondta, mindannyiunkban ott a félelem magja, de legtöbben elnyomjuk és elzárjuk egy sötét zugba.
Van-e különbség a félelem és a szorongás között? A félelem valami tárgyhoz kötődik, a szorongás jóval megfoghatatlanabb, nehezebb körülírni, és nagyon sokféleképpen nyilvánulhat meg: az enyhébb izgalomtól, az aggódáson keresztül, akár pánikbetegségek formájában is. Különböző érzékenységgel reagálunk a minket ért benyomásokra, a külvilág felől érkező impulzusokra. A félelem akár segíthet is, megoldásra sarkallhat bizonyos helyzetekben, de az is előfordul, hogy ledermeszt. Velünk születik a halálfélelem, amiről sokszor nem akarunk tudomást venni, pedig az élethez tartozik, csakúgy, mint a nappalhoz az éjszaka, a Naphoz a Hold.
Kisgyermekként nagyon szorongós voltam. Meglepő módon, mégis olyan hivatást választottam, ami folyamatos szorongással, izgulással jár. Megtanultam a belső feszültséget megélni, kiadni a színpadon, majd este az előadás végén csodálatos megnyugvást és felszabadultságot éltem át. Azonban a szorongás továbbra is felbukkant. Elkezdtem intenzíven foglalkozni a jógával, különböző relaxációs, valamint önismereti technikákkal, és felfedeztem, hogy ahogy oldódnak a gyerekkori traumáim, ahogy képes vagyok nyitni, és megismerkedni az addig elzárt részeimmel is, úgy egyre inkább megtalálom a középpontom, és a szorongás is egyre ritkábban bukkan fel. Persze a mindennapi stressz, az önbecsülés hiánya, a félelem a jövőtől, a váratlan élethelyzetek, a világban történő események mind-mind hozzájárulnak, hogy az ember találkozzon a szorongással. Azonban sokféle hatásos módszer létezik, ami könnyebbé teszi, segít a feloldásában.
Amikor félelemben élsz, elveszíted a kapcsolatot a tested és a belső világod között. Ha nem érezzük, és nem tudjuk értelmezni a testi érzeteinket, akkor nem ismerjük igazán önmagunkat.
A jóga nagyszerű eszköz ahhoz, hogy újra összekapcsolódhassunk a belső világunkkal, ezáltal szeretetteljes, gondoskodó kapcsolatot alakíthassunk ki önmagunkkal.
A különböző ászanák és pránájámák kiegyensúlyozzák a test és az elme finom energiáit, erősítik az idegeket, oldják a fizikai feszültséget és aktivizálják a test öngyógyító képességét.
A légzés tudatosítása önmagában is orvosság az idegrendszernek. Ha például egy feszült pillanatban figyelmünket a légzésünkre irányítjuk, elkezdünk hosszabban kilélegezni, akkor néhány perc múlva érezhetjük, hogy nem olyan heves már a szívverésünk és a szorítás is oldódik. Ha a gyakorlás közben sikerül egy áramló, egyenletes légzést fenntartani, akkor a testben és az elmében is létrejön egy nyugalmi állapot. A tudatos légzés visszahoz bennünket az itt és mostba, ahogy a koncentrált jóga gyakorlás is.
Az aktívabb és pihentetőbb pózokat felváltva érdemes gyakorolni, és jó, ha van egy jógatanár, aki ügyel a fejlődésünkre. Ha erős a belső feszültség, akkor a legjobb eszközökkel gyakorolni, megtartva a fokozatosság elvét. A rendszeres gyakorlás kiegyensúlyozottabbá, erősebbé tesz, és ahogy az elme nyughatatlansága csillapodik, az egész lényünk nyugodtabbá válik és nő a stressztűrő képességünk is. A félelem és a szorongás leginkább a torok, a mellkas és a hasi területeken jelentkezik, ezért a test e részeit kell megfigyelni, és bevonni a gyakorlásba. Fontos, hogy mindig személyre szabottan gyakoroljunk, különösen, ha konkrét elakadás van. Nagyon hasznosak például a hátrahajlások, a fekvő pózok, a mellkasnyitó ászanák. Bizonyos jógapózok akár félelmet is kelthetnek. Találkoztam olyan gyakorlóval, aki hátrahajlásokban sírva fakadt, és volt, aki halálfélelmet élt át. Tehát fontos, hogy legyen, aki vezet minket, akiben megbízunk és aki, ha szükségesnek látja, tovább küld más szakemberhez is.
A jóga holisztikus szemlélete erősíti a fizikai testet és segít feloldani az energetikai blokkokat. A kitartó jógázás csodát tesz: az idegrendszer ellazul, az elme megnyugszik, nő az érzelmi stabilitás, kialakul a testtudat és létrejön a harmónia. Merjünk szembenézni a félelmeinkkel, figyeljük meg a belső élményeinket, és fogadjuk el, hogy ezek is hozzánk tartoznak. Majd mikor meglátjuk a dolgok gyökerét, enyhül a szorítás és egyre inkább megkönnyebbülünk.
Román Judit | Jógaoktató
