+36 30 371 5180 | 1112 Budapest, Nevegy köz 2. 

blog

Középpontban az elmúlt 5 év története

Hogyan ismertétek meg egymást?
Kati: Igazából teljesen sorsszerű volt a megismerkedés. Jártam egy tanfolyamra, ahol a kurzus vége felé többen elégedetlenek voltunk az oktatóval, ezért ott hagytuk az egészet, viszont a hátralévő anyagot szerettük volna valakitől megtanulni. Kinyomoztuk, hogy Anikó elvégezte ezt a kurzust, megkerestük, és ő igent mondott, de hozzátette, hogy mást tanít majd nekünk. Nem bántuk, és így kezdetét vette a mi kis meghitt és hangulatos iskolánk Anikó vezetésével – majd később csatlakoztunk Kinga hétvégi tanfolyamaihoz – innen már törvényszerű volt a folytatás.
Kinga: Anikót a kezeléseken keresztül ismertem meg, majd csatlakozott az első induló csoportomhoz, ő a legrégebbi tanítványaim egyike. Katival az első találkozás egy albérlet folyosóján történt, amikor megérkezett Anikóhoz kezelésre. Semmit nem tudtam róla, de valamiért kíváncsivá tett. Se előtte, se utána soha nem tettem ilyet, de akkor valami furcsa indíttatás hatására hallgatóztam kezelés közben, a klasszikus bögrés módszerrel, a szomszédos szobából. Persze nem hallottam semmit…
Judit: Jógaoktatónak hívtak, aminek azért is örültem nagyon, mert éppen változásban volt az életem, nyugalmas, stresszmentes munkát kerestem és szerettem volna olyan helyen tanítani, ami közel van a lakhelyemhez. Amikor először találkoztunk, még a terveket mutatta Kati, és annyira tetszett az elképzelése, hogy alig vártam, hogy megépüljön a hely. Tisztán emlékszem, amikor az első órámat tartottam! Az élet úgy hozta, hogy tavaly óta nem csak tanítok, hanem összefogom és segítem az oktatók és a Középpont gördülékeny működését és részt veszek a jógás programok szervezésében is.
Ildi: Szintén jógaoktatóként kerültem ide. Az első perctől volt valami megmagyarázhatatlan kapcsolódásom a helyhez. Kisfiam születése hozta el azt, hogy kommunikációs és kreatív oldalról is tudjam támogatni a Középpontot.
Honnan jött az ötlet?
Kinga: Anikóval már Kati érkezése előtt is felmerült bennünk, hogy kellene egy “hely”. Ez egyáltalán nem tervezgetés volt, sokkal inkább egy érzet, intuíció. Aztán jött Katival a sorsszerű találkozás és rövid időn belül mindhárman azt éreztük: egyértelmű, hogy szeretnénk belevágni a Középpont megvalósításába. Sőt, nem csak éreztük, ez több volt annál, mélyről fakadóan tudtuk, hogy még bőven a találkozásunk előtt ezt a közös utat választottuk magunknak.
Mi volt a célotok?
Anikó: Kimondott célunk nem volt, éreztük, hogy valami le akar születni, és ennek eszközévé kell válnunk. Utólag látszik, hogy az évek alatt mindhármunkat nagyon átformált a hely, mi is egyre közelebb kerültünk önmagunkhoz, és ennek teret tudtunk adni. Valójában ez történik mindenkivel – legyen az terapeuta, jógaoktató vagy páciens – aki megragad nálunk, a hely segít kibontakoztatni mindenkiben az addig ott szunnyadó, de előtörni akaró új minőségét.
Mi volt a legnagyobb nehézség? Volt, hogy azt éreztétek, hogy feladjátok?
Kati: Az építkezés és a beüzemelés managelése. Világ életemben utáltam az építkezést, pedig eddigre már 3 komoly ingatlan megvalósulása volt a hátam mögött. Elég volt egy cementes zsákot látnom, hogy rosszul érezzem magam. Mégis tudtam, hogy a saját terveink alapján épülő helyünket nekem kell végigvinnem a megvalósulásig, aminek teljes erőmből igyekeztem eleget tenni. Ezer probléma adódott, amire ezer megoldást kellett találni, de végül 2018. októberében, újholdkor megnyitottunk. Feladni én soha nem akartam, egy pillanatra sem.
Anikó: Nehéz volt beleállnom a vezetői pozícióba, pedig a Középpont ezt a hozzáállást kívánta. Nehéz volt elindítani a helyet, azt hittük, hogy majd csakúgy megtalálnak minket az emberek, és egy ideig néztük is az üres falakat a jóga teremben vagy a kezelő szobákban. Ez nagyon kiábrándító volt. Anyagilag is meg kellett állnia a lábán a helynek, és ez a kezdeti időkben, a covid alatt is nehéz volt, sok feszültséget szült. Feladni nem akartuk, mert tudtuk, hogy fel kell nevelni a gyereket.
Mi az, amiben sokkal több lett ez a kezdeményezés, mint amit vártatok?
Anikó: Én nem gondoltam volna, hogy ennyire jó közösség leszünk. A fenti szinten dolgozó terapeuták és jógaoktatók már egytől-egyig nagyon közel állnak hozzánk. Barátságok alakultak ki, és talán még ennél is több, egy nagy család lettünk, ahol már bátran megjelenhetnek a konfliktusokkal együtt a szeretet megnyilvánulásai is. A Középpont mögött álló kis csapat pedig szinte tökéletessé formálódott, azt se hittem volna régen, hogy a feladatok egy része előbb-utóbb le fog kerülni hármunk válláról, és más is magáénak fogja érezni a helyet.
Kinga: Nagy öröm számomra látni, hogy mennyire szívesen járnak ide az emberek, mennyire jól érzik itt magukat és bárkihez is jönnek, értékes útravalót kapnak. Hálás vagyok az elmúlt 5 évért, minden öröméért és igazából minden nehézségért is, mert komoly formáló erővel bírtak.
Mik a céljaitok, vágyaitok a következő 5 évre?
Kinga: Haladjunk tovább ezen az úton és legyünk rá nyitottak, kíváncsiak, hogy vajon hová vezet.
Anikó: Örülnék, ha a Középpont sosem veszítene az erejéből. Mindig is volt egy erős tartó oszlop, aminek mentén hoztuk meg a döntéseinket. Ez maradjon is így!
Judit: Szeretném, ha a jógásokból és a többi segítő szakemberből kialakulna egy összetartó, egymást segítő közösség. Ez az, ami a leginkább hiányzik most a társadalmunkból. Jó lenne minél több embert segíteni, jó lenne ha vinnék a hírünket a hozzánk járó jógázók, gyógyulni vágyók.
Ildi: Szeretném, hogy mind az itt dolgozóknak, mind a vendégeknek a Középpont egy stabil pont legyen az életében, amire mindig lehet támaszkodni, ahol garantáltak az emberi kapcsolódások.

hírlevél

Iratkozz fel a hírlevelünkre, ahol sok hasznos információval látunk majd el, hogy nagyobb betekintést nyerhess stúdiónk életébe.

további bejegyzések