A jelen egy pillanat, a pillanat pedig egy infinitezimálisan* kicsi időegység.
A filozófusok kiszáradt torokkal ismétlik egyfolytában: „maradj a jelenben”. „Ne ragadj se a múltban, se a jövőben.” De úgy látszik hiába. Elkeseredés, aggodalom, szorongás, stressz és feszültség mind annak a számlájára írható, hogy hajlamosak vagyunk elsodródni a múltba vagy előreugrani a jövőbe. Szellemi aktivitásunk 99,99%-a a múltat vagy a jövőt érinti. Ideális volna a jelenben tartózkodni ám ez egyaránt irreális és lehetetlen, sőt időnként még teljesíthetetlen is.
Lehetséges egyáltalán a jelenben maradni?
Racionálisan, fizikailag, tudományosan, valósan, virtuálisan, szó szerint, aktuálisan, őszintén, igazán és logikailag lehetetlen a jelenben lenni. Még most is, mikor beszélek, se te, sem én nem vagyunk a jelenben. Te az előző állításomon gondolkozol én pedig a bizonyításon gondolkozom. Az egyik legfontosabb ok, ami megnehezíti a jelenben való létet, hogy a jelen csak egy pillanatig tart.
Mi a pillanat?
A pillanat egy infinitezimálisan rövid időegység. Mi ez a szakszó, honnan jön? Egy nap 24 órából, egy óra 60 percből, egy perc 60 másodpercből áll. Nos ez a másodperc az, amit elosztunk végtelennel. Ez maga a PILLANAT. Ez egy időtlen időegység. Ennélfogva, a másodperc, nem más, mint számtalan pillanat folytonossága.
Hogy fogalmat alkothassunk a pillanatról, hívjuk segítségül a vonal képzetét. Értsük meg, mi a vonal. Egy vonal egymás után elhelyezett pontokból áll. A pont viszont dimenzió nélküli, nincs hossza, magassága és nincs szélessége. A pont névleges és nem érzékelhető. Ha a vonal pontokból áll, melyek kiterjedés nélküliek, akkor a fizikai vonal sem létezik. Ha az alkotóelemek dimenzió nélküliek, akkor az alakzat se rendelkezhet dimenzióval.
A pillanat, mint az idő alkotórésze
Visszatérve az időre, az idő időtlen alkotóelemekből, a pillanatokból áll össze. Mivel a pillanat, az alkotóelem, időtlen, így a belőle kialakult idő szintén időtlen kell, hogy legyen. Ennélfogva az ebből alkotott másodpercek, percek, órák, napok, évek, évtizedek, évszázadok, évezredek, eonok** és a kalpa*** (8 milliárd 600 millió év) valótlan lenne. A pont egy valós entitás, de a vonal már nem az. A pillanat egy valódi entitás, de az idő már nem az. Egy pillanat nem létezik tovább, mint egy pillant. Egy pillanat megy és a következő pillanat jön. Mikor a következő pillanat elérkezik, az előző pillanat elmúlt.
Ha egy vonalat kezdesz rajzolni a jobb kezeddel, miközben egyidejűleg kitörlöd a ballal, kapsz vonalat a papírodon a végén? Nem. Ugyanez az eset az idővel. Nincs folytonosság az egymást követő pillanatokban. A pillanat megjelenik, amint az előző pillanat eltűnt és kitörlődött. Így nem kaphatsz kialakított másodperceket, perceket, órákat és így tovább. A másodpercek, percek és így tovább vonala nem létezik, mivel a pontok kitörlődnek.
A metafizikusok**** számára, a pillanat IGAZ de IDŐTLEN, viszont az idő HAMIS. Ennél fogva a jelen, mely csak egy pillanat, IGAZ, míg a többi hamis. Ugye milyen megdöbbentő megtudni, hogy a múlt és a jövő fiktív és hamis? El tudod képzelni, hogy mennyire forradalmasította a metafizika az emberi életet, a gondolkodást és életvitelt?
Mindenesetre, ahogy azt mondtam, gyakorlatilag, racionálisan, fizikailag, tudományosan, valósan, virtuálisan, szó szerint, aktuálisan, őszintén, igazán és logikailag nehéz a jelenben lenni. Abszolút lehetetlen a jelenben maradni. Mégis, a jóga által, a jóga segítségével, spontán és természetes a jelenben lenni. A jóga elárulja nekünk a jelenben létezés módját. Mi ez a mód, hogy lehet ezt elérni?
Hogy maradhatunk a jelenben?
Épp azt mondtam, hogy se te se én nem vagyunk a jelenben. Ahhoz, hogy a jelenben legyünk, nyilván jógikus állapotba kell kerülnünk. A jógikus technikák tanítanak meg bennünket a folyamatra, ami által a jelenben maradhatunk, a jelenben, ami csak egy pillanatra létezik. Létezik a folyamat, de nem létezik gyakorlati filozófia, ami azt tanítaná, hogy maradhatsz a jelenben, bár a filozófusok állandóan erről beszélnek. Ha nem vagy se a múltban se a jövőben, az még nem biztosítja azt, hogy a jelenben vagy.
Mégis mi a módja a jelenben maradásnak? A folyamat, ami a jelenben tart, a jógikus légzéshez kapcsolódik. Ami valóban jelen van, az a létezésünk. A létezésünk pedig a légzés. A jógikus légzés az, ami a lehetetlent megteremti. Figyeld meg kérlek, hogy nem pusztán a légzés, hanem a jógikus légzés. A légzést önmagában a test befolyásolja, a test állapota, az elme, az elme állapota, az érzékszervek, az érzékszervek állapota, az érzelmek, mint a pánik, a szenvedély, a félelem, az izgatottság és a düh. Az a légzés, amit ezek az állapotok befolyásolnak, nem jógikus. A jógikus légzés zavartalan, rezgésmentes és ez az, ami a jelenben tartja az embert.
Filozófia és filozófusok tanácsa, hogy maradjunk a jelenben ám a JÓGA az, ami gyakorlatilag a JELENBEN TART. Az egyéb filozófiák megpróbálnak megoldást keresni a problémákra, de a jógafilozófia az, ami elvezet a problémamentes állapotba.
Garai Vali fordítása: Prashan S. Iyengar, B.K.S. Iyengar fiának előadásából
* Infinitezimális szó jelentése végtelenül kicsi, határtalanul kicsi; a legkisebb mennyiségig menő.
Latin: infinitus (végtelen), in- (nem; előtag), finis (befejezés, vég, határ)
** Az eon a legnagyobb időegység a földtörténeti időskálán, egymilliárd év
*** A kalpa (szanszkrit), egy világegyetem keletkezésétől az újrakeletkezéséig tartó időszak
**** A ta meta ta phüszika (görög): Arisztotelész természetfilozófiai művei után következő műve, illetve a természetre vonatkozó a tudást meghaladó, azon túl lévő tudás
