Egy sóhaj, és elkezdődik. Egy nagy sóhaj, és befejeződik. Közben végig velünk van, szinte rá sem hederítünk. Természetesnek vesszük. A Lélegzet.
Néhány napig képesek lennénk víz nélkül és még több ideig élelem nélkül túlélni, nem így légzés nélkül. A légzés a test egyik legfontosabb életfunkciója. A légzés közvetlen kapcsolatban áll az emberi létezés valamennyi területével. A folyamat tudatosításának, megfigyelésének, „érzékenyítésének” lehetséges útja, a jóga.
A jóga szó egyesülést, illetve mély és bensőséges kapcsolatot is jelent. A tudat elcsendesítése jóga gyakorlásunk célja, amelynek egyik lehetséges módszere, a pránájáma. A pránájáma nem csupán ki- és belégzés, hanem egy komplex módszer az energia felvételére és tárolására az emberi szervezet sejtjeiben. A tudat és a lélegzet, mint az ikrek, nem léteznek egymás nélkül. Ahol a tudat, ott a lélegzet, és fordítva. A légzés szabályozása egy eszköz, amelynek segítségével nem csak az elmét nyugtatjuk, és csillapíthatjuk a folyamatosan zakatoló gondolatok és érzelmek hullámait, hanem felvehetjük a kapcsolatot az igazi, belső lényünkkel.
A „prána” az erő, amely létrehoz, fenntart és megsemmisít. A pránán keresztül minden pillanatban sejtek születnek, léteznek és semmisülnek meg a szervezetünkben. Az „ájáma” kiterjesztés, hosszában, mélységében és erejében. A pránájáma tehát a légzés mélyítése, finomítása, szabályozása és ennek a folyamatnak a legprecízebb, szisztematikusabb ellenőrzése. A légzési folyamat tudatosítása.
A pránájáma gyakorlatok szabályos légzési szokásokat alakítanak ki. Ellenőrzésünk alá vonjuk a légzést, újra megteremtve a test és a tudat természetes, nyugodt ritmusát. Ehhez azonban el kell indulnunk ezen a rögös úton, és először is rajta kell tudnunk tartani figyelmünket a légzésünkön úgy, hogy közben nem száguldoznak gondolataink a múltban, vagy éppen a jövőben, nem tervezgetünk, rágódunk, aggódunk, örülünk. Először talán fél percig, vagy akár egy percig. A légzés megfigyelése. Nagyon fontos feladat. Gyakorlása alatt kifejlődik a légzési folyamat iránti érzékenységünk, a tüdő izmai megerősödnek, vitálkapacitása megnő, felkészítve a légző rendszert a pránájáma gyakorlatokra.
A szabálytalan légzés megzavarja az agy ritmusát, és fizikai, érzelmi, mentális blokkok kialakulását okozhatja. Ezek pedig belső konfliktushoz, kiegyensúlyozatlan személyiséghez, rendezetlen életmódhoz és betegségekhez vezethetnek. A mély, lassú légzéssel elérhetjük az elégedett tudatállapotot, bármi történjen is körülöttünk.
Ezért gyakorlásunkban nagyon fontos a légzés tudatosítása. Nehezen hittem el, amíg meg nem próbáltam, és el nem indultam azon a bizonyos rögös úton.
Tegyél egy próbát:
Keress egy nyugodt helyet és helyezkedj el kényelmesen. Ahogy elhelyezkedtél, érezd a teret, amit létrehoztál és ezt a teret lazítsd el.
A lazítás után vedd fel a kapcsolatot a légzéseddel és kövesd, mint egy árnyék a ki- és belégzést. Maradj figyelmes, kövesd, elejétől a végéig. Figyeld, ahogy a kilégzés egy rövid pillanatra a csendben és nyugalomban feloldódik, majd felszínre tör ebből a nyugalomból a belégzés. Figyeld a belégzésed, ahogy a csendből megszületik, majd egy természetes kilégzés reflex megint leváltja. Légy egy a légzésed minden egyes pillanatával. A légzésednek nyugodtnak kell lennie. Figyeld, ahogy lélegzel és tudatosítsd. Légy a légzésed tanúja. Igyekezz minél szubtilisebben, finomabban lélegezni, hogy minél kevesebb feszültség keletkezzen a levegő és az orrnyálkahártya között. A levegőnek minél mélyebben el kell jutnia a testben.
Válj eggyé a légzéseddel.
Majd figyeld a belégzésedet.
Sima belégzésnél a bordakosarat természetes módon tágítjuk, anélkül, hogy nyomás, vagy feszültség keletkezne az agyban, a bordaközi izmokban, vagy a rekeszizomban. Egy mély belégzésnél tudatosan olyan mélyre lélegzünk, amennyire lehetséges, amelyben a bordakosarat tudatosan, akaratlagosan lépésről-lépésre, alulról-felfelé haladva megnyitjuk körkörösen, mint egy szökőkút, ahol a víz felfelé és oldalra spriccel. Vagy, mintha egy lufit fújnánk fel a mellkasban, körkörösen tágítva azt.
Figyelj arra, hogy belégzésnél ne fújd fel a has területet, tartsd a gerincoszlop közelében. Mély belégzésnél a bordakosár, mint egy hegy magasodik és a has területe völgyet képez mellette.
A következő feladat a kilégzés megfigyelése.
Normál kilégzésnél a rekeszizomnak olyan lazának kell lennie, hogy szinte semmilyen befolyást nem gyakorol a kilégzésre. Ebben az esetben a kilégzés passzív folyamat. Mély kilégzésnél tudatos kísérletet teszünk arra, hogy lassan, egyenletesen, mélyen kilélegzünk- és ezzel együtt a felső bordákat és a rekeszizmot is lassan, ritmikusan ellazítjuk anélkül, hogy a szegycsont magasságát elveszítsük.
Ne hagyd a bordakosarat beszűkülni.
Utolsó és nagyon fontos lépésed a természetes légzésszünet megfigyelése.
Minden ki-és belégzés után van egy rövid szünet, egy pillanat, egy természetes légzésvisszatartás. Ezekben a rövid pillanatokban tükröződhet igaz természetünk, tudatosságunk. Ahhoz, hogy bármilyen haladó légzéstechnikát elkezdjünk, meg kell értenünk, hogy ez a csend, nyugalom megváltoztathatatlan, mindig jelenlevő hátteret alkot, ahonnan a légzés felbukkan, és megint visszatér. A csend a legmélyebb szinten kapcsolódik a lélegzethez, így kellene nekünk is érzékelni, érezni és azonosítani magunkat vele.
Nagyon szép utazás, abban a térben, amit a tested elfoglal. Nem kell különösebb előkészület hozzá, nagy befektetés, vagy bármilyen engedély.
Csak Te és a Légzés.
Lélegezz ki, fújj ki minden nehézséget, fáradtságot, méreganyagot magadból. Lélegezz be, szívd be a békét, nyugalmat, harmóniát, minden pozitív dolgot, szeretetet. Nyugodtan lélegezz ki, ne félj, töltsön el a „Minden jó úgy, ahogy van” gondolata…
Lélegezz, jógázz, légy szabad és szárnyalj.
Szoyka Enikő | Jógaoktató
