+36 30 371 5180 | 1112 Budapest, Nevegy köz 2. 

blog

Középpont | Blog

Érzéseink, mint felhők az égen

Szia! Hogy vagy? Tesszük fel nap mint nap ezt a megszokott kérdést, majd reflexből rávágjuk, hogy köszi jól, és Te? De vajon meg tudjuk fogalmazni, hogyan is érezzük magunkat valójában? Bár nagyon kifejező a magyar nyelv, mégsem tudnánk kapásból 10 érzést sem felsorolni. Nem azért, mert nincs elég nagy szókincsünk, hanem mert félünk kapcsolódni az érzéseinkhez. A negatívhoz és a pozitívhoz egyaránt.
Azt hisszük, hogy csak a negatív érzéseket nehéz átélni, de higgyük el, hogy a pozitívat is hasonlóan nehéz befogadni. Ha például ajándékot kapunk, annak milyen mértékben tudunk örülni?

Rosszul viszonyulunk az érzéseinkhez és sokszor rossz következtetéseket vonunk le belőlük. Félünk, hogy ha átélünk egy-egy érzést, abba bele is ragadunk, majd aszerint cselekszünk. Holott az érzések valódi természete épp maga a mozgás. Ha hagyjuk a szabad áramlásukat, akkor jönnek-mennek, mint a felhők az égen. Épp úgy kellene viszonyulni hozzájuk, ahogy gyerekként a fűben fekve figyeltük a mozgásukat és mindenféle formát fedeztünk fel bennük. Tanúként, átélve, mégis kívülről szemlélve őket.

Az energiarendszerünk érzelmi rétege rendkívül színes, sokrétű, mozgékony, feltéve, ha engedjük annak áramlását. Sajnos legtöbbször minősítjük érzéseinket, és bűntudatot érzünk már a létezésük miatt is. A másik ember érzését sokszor feleslegesen magunkra vesszük, mintha a mi egonk körül forogna a nap. Hát ki miatt is lehetne szomorú a másik? Csakis miattam.. Hát nem? Hát nem! Majd azt gondoljuk, hogy a saját érzéseinkkel szintén megbántjuk a másikat. Mi marad? Az elfojtás.
Ennek az lesz a következménye, hogy az érzelmi rétegünk el kezd lassulni, fakóvá, foltosan szürkévé válik. Egy depressziós ember nem szomorúságot érez! Ő nem érez semmit, mert elvágta magát a legszínesebb emberi részétől!
Középpont | Blog
Ha gátat szabunk a negatív érzések felszínre kerülésének, akkor nem csak a negatív érzések címkéjű csapot zárjuk el, hanem a pozitívét is! Itt nincs hideg vagy meleg csap, itt EGY csap van! Majd jön a kedvetlenség, az apátia, a kiégés, hisz megtagadtuk magunkat!

Ellenben, ha megtanulunk tudatosan kapcsolódni ahhoz a részünkhöz, ami állandó, mentes a dualitás törvényeitől, átível teret és időt, akkor képesek leszünk egy erős tartással szemlélni változékony érzéseinket. Nem válunk érzéseink kiszolgáltatottaivá, cselekedeteink vágyvezéreltség helyett mélyebbről fakadnak majd.

Valamiért rögvest reagálni akarunk a minket ért ingerekre, egy-egy érzés azonnal cselekvésre késztet minket ahelyett, hogy időt adnánk neki, hagynánk, hogy végig haladjon az égen, mint a vihar, és engednénk a lecsendesedésnek.
Érzéseink elfojtása olyan, minta hurikánt akarnánk szobába zárni, rengeteg erőkifejtéssel tartva az ajtót. Majd nem értjük, hogy miért vagyunk mindig olyan fáradtak.. Nem a negatív érzések betegítenek meg minket. Az az erő fog hiányozni, amit az érzések elfojtására fordítunk.

Bízzunk és kapcsolódjunk halhatatlan részünkhöz, ahol az állandóság biztos támaszát érzékelhetjük. Itt bújnak a megkérdőjelezhetetlen, mély érzeteink, a szeretet biztos tudata, ami bőkezűen megengedi a sötét felhők átvonulását az égen.

Középpont | Dr. Elsik Anikó
Dr. Elsik Anikó

hírlevél

Iratkozz fel a hírlevelünkre, ahol sok hasznos információval látunk majd el, hogy nagyobb betekintést nyerhess stúdiónk életébe.

további bejegyzések